Levendulás pöttyök

2008 június 30. | Szerző:

 Vége az iskolának, vége a munkának-summázta két hete Mese, a lányom. De én, mit sem törődve mesés lelkével, egyszerűen kijavítottam a tévedést: nem, a munkának nincs vége. Nem hitt nekem.



Aztán rájöttem, jobban teszem, ha én sem hiszek magamnak, inkább előveszem a varázspálcámat. Azt-azt, a láthatatlant, mely mindannyiunk lelkében ott lapul, csak elfeledkezünk róla.


Így hát nekiláttam a muffin-sütésnek. Mese mindig segít. Most is ő reszelte az almát, sajnos csak kettő darab kellett..Én egy tálban összeszitáltam a lisztet, négy bögrényit, a zacskó sütőporral. Egy másik tálban 2 tojást, 6 kanál nádmelszos cukrot, 1 citrom héjját, 2 pohár joghurtot, 1 bögre olajat, és végül hozzákevertem Mese reszelt almáját.


Közben felébredt Csincsi is, aki leszedte a levendula virágát, és most hozott egy nagy marékkal belőle. Olyan kislányos marékra gondolok.


Hát ezt a keveréket kanalazta Luca a muffinformákba, én meg betoltam a sütőbe.



 


Míg sült a muffin, és ársztotta a konyhát a levendulaillat, addig megfőztük a teát. Vadcseresznyést, naná!


A kamrából elővettem a levendulás cukrot. Ezt egy nagy üvegben tartom. Két kg nádmelaszos cukrot beleöntök, és összekeverem egy maréknyi levendulavirággal.


A középkori Angliában ihattak ilyen ízű tejet a kisasszonyok. Legalábbis ezt meséltem a lányoknak. De ők teát kívántak, így aztán aktualizáltuk a történetet.


A reggeli majszolósra sikerült. Pont olyanra, mint mikor vége az iskolának, vége a munkának.

Üzenj a blogger(ek)nek!

Üzenj a kazánháznak!

Blog RSS

Üdvözlünk a Cafeblogon! Belépés Regisztráció Tovább az nlc-re!