Kipakolok mindent a pultra, és élvezem, hogy versengenek a munkáért. Hiába, na a porszívózásban nem ilyen lelkesek. Pedig munka-munka, de úgy látszik, mégsem.
Ma kenyeret sütünk. Egy kiló lisztből talán éppen elég lesz. Szakácskönyvet ritkán használok, most is érzésre adagolom a hozzávalókat.
Lesz benne krumpli, attól könnyebb a tészta. Luca már pucolja, vágja, főzi. Hiába, ő már tudja mit hogyan kell.
Zsombor igazi férfi, valami testhezálló teendőre vár. Ráadásul guormand a javából, tehát ő kockázza a bacont.
Marci érzékeny lélek, pont alkalmas kovászt készíteni. Arra is úgy kell vigyázni, mint őrá.
Csincsi sértődékeny, neki fontos feladatra van szüksége. Éreznie kell, hogy rajta áll vagy bukik a siker. Majd dagaszt.
Mese amilyen apró, olyan erős, majd átveszi Csincsitől a munkát, ha kifárad a keze.
Soma semmiből sem maradhat ki, ő lesz a főkóstoló, tálkinyalóvezér, és amit akartok.
Kezdhetjük!
1kg lisztet elvegyítek az előző napi kovásszal. Sózom, fűszerezem. Kakukkfüvet, bazsalikomot szedünk a kertből. Hozzáadjuk a főtt, átnyomott két nagyobb szem krumplit, a kockára vágott, kicist megpirított bacont, esetleg fokhagymát, sózzuk, és jöhet a dagasztás.
Ez a legnagyobb boldogság az egészben. Dolgoznak az apró kezecskék, gyúrják a tésztát. A dagasztás hatalom…mi formáljuk, alakítjuk az anyagot. Olyasmi, mint mikor agyagedényt készítettek őseink. Megváltjuk a világot egy picit.
Minden édesanyának üzenem, hogy hihetetlenül sokat teszünk ilyenkor gyermekeink iskolai sikerességéért is. Bár ez nem látszik, sőt. Pont úgy néz ki, hogy semmi köze a kettőnek egymáshoz. Pedig a kicsi kezek motorikája ilyenkor fejlődik, érik meg az írásra. Erősödik, miközben a gyermekünk örül, játszik, és valami oylan dolgot tesz, amit csak a felnőttek tesznek egyébként. Dizsgráfiás kis tanítványaimmal szoktam kenyeret dagasztani, kiflit formázni. Több ez, mintha egy sor cicabetűt íratnék velük.
Több a kezügyességüknek, több a lelküknek.
Aztán itt vannak a mértékegységek. Második osztályos tananyag. Egy kg száz dkg.Ha álmodból ébresztenek, akkor is tudni kell. Nálam az ovisok már tudják, pedig sosem tanítottam nekik. Egyszerűen csak együtt sütünk-főzünk, és ez a tudás igazi tudássá válik számukra, nem pusztán tananyaggá.
Aztán a sülő kenyérillat hazahozza Apát is.
És minden kerek lesz. A világ is mint egy forró cipó.
A pékek lisztesek lesznek
2008 június 30. | Szerző: pottyos_bogre
Leggyakrabban a gyerekeket, persze.
Kipakolok mindent a pultra, és élvezem, hogy versengenek a munkáért. Hiába, na a porszívózásban nem ilyen lelkesek. Pedig munka-munka, de úgy látszik, mégsem.
Ma kenyeret sütünk. Egy kiló lisztből talán éppen elég lesz. Szakácskönyvet ritkán használok, most is érzésre adagolom a hozzávalókat.
Lesz benne krumpli, attól könnyebb a tészta. Luca már pucolja, vágja, főzi. Hiába, ő már tudja mit hogyan kell.
Zsombor igazi férfi, valami testhezálló teendőre vár. Ráadásul guormand a javából, tehát ő kockázza a bacont.
Marci érzékeny lélek, pont alkalmas kovászt készíteni. Arra is úgy kell vigyázni, mint őrá.
Csincsi sértődékeny, neki fontos feladatra van szüksége. Éreznie kell, hogy rajta áll vagy bukik a siker. Majd dagaszt.
Mese amilyen apró, olyan erős, majd átveszi Csincsitől a munkát, ha kifárad a keze.
Soma semmiből sem maradhat ki, ő lesz a főkóstoló, tálkinyalóvezér, és amit akartok.
Kezdhetjük!
1kg lisztet elvegyítek az előző napi kovásszal. Sózom, fűszerezem. Kakukkfüvet, bazsalikomot szedünk a kertből. Hozzáadjuk a főtt, átnyomott két nagyobb szem krumplit, a kockára vágott, kicist megpirított bacont, esetleg fokhagymát, sózzuk, és jöhet a dagasztás.
Ez a legnagyobb boldogság az egészben. Dolgoznak az apró kezecskék, gyúrják a tésztát. A dagasztás hatalom…mi formáljuk, alakítjuk az anyagot. Olyasmi, mint mikor agyagedényt készítettek őseink. Megváltjuk a világot egy picit.
Minden édesanyának üzenem, hogy hihetetlenül sokat teszünk ilyenkor gyermekeink iskolai sikerességéért is. Bár ez nem látszik, sőt. Pont úgy néz ki, hogy semmi köze a kettőnek egymáshoz. Pedig a kicsi kezek motorikája ilyenkor fejlődik, érik meg az írásra. Erősödik, miközben a gyermekünk örül, játszik, és valami oylan dolgot tesz, amit csak a felnőttek tesznek egyébként. Dizsgráfiás kis tanítványaimmal szoktam kenyeret dagasztani, kiflit formázni. Több ez, mintha egy sor cicabetűt íratnék velük.
Több a kezügyességüknek, több a lelküknek.
Aztán itt vannak a mértékegységek. Második osztályos tananyag. Egy kg száz dkg.Ha álmodból ébresztenek, akkor is tudni kell. Nálam az ovisok már tudják, pedig sosem tanítottam nekik. Egyszerűen csak együtt sütünk-főzünk, és ez a tudás igazi tudássá válik számukra, nem pusztán tananyaggá.
Aztán a sülő kenyérillat hazahozza Apát is.
És minden kerek lesz. A világ is mint egy forró cipó.
Oldal ajánlása emailben
X